B!-vel hétvégén felfedeztük a közeli plázát, és a vietnámi kisboltokat hátrahagyva végre megejtettünk egy normálisabb bevásárlást. A közértből a dm felé tartva, a földszinten útba esett egy mobiltelefon tartozékokat árusító bodega. Mivel az ájfónt az elmúlt két hónapban többször sikerült leejtenem, mint a régit egész életében, B! fölvetette, hogy vásároljunk rá egy borítót. Elkezdtük szemlélni a kínálatot. Az eladó, a kissé piknikus alkatú roma srác beszélt angolul, kérdezte segíthet-e. Mondtuk, hogy mit szeretnénk, mire az üvegpult túlsó oldalára kalauzolt minket, és mutatta a választékot. Megszemlélem a csiricsáré, színes tokokat, mondom B!-nek, hogy "Á, ezek gagyik!"
"Nem gagyi az." - érkezett rögtön a válasz a pult mögül. Igen, a srác természetesen magyar volt. Mondtam, hogy nem úgy értem, persze, hogy nem gagyik, nagyon szépek, csak nem akarok színeset. Szerencsére ettől megenyhült, és ha már ilyen szépen szót értettünk, elő is került egy ízléses átlátszó darab. Szóval most van tokom, lehet püfölni a telefont.
