BPPR

Régóta nem írtam, de ennek oka volt. Azokon az estéken, amikor alkalmam lett volna megírni ezt a bejegyzést, újabb és újabb szórkaozóhelyeket látogattunk meg, így csak görgettem magam előtt ezt a fontos témát, de így legalább gazdagabb lesz az anyag, amit így is inkább több részre fogok darabolni. Szóval az egész a welcome partymmal kezdődött, ami még áprilisban lett megejtve. Jó dolog reklámosok közé érkezni, mert kisujjukban az underground éjszakai élet. Az ügynökségen pl. két kollégának is van mellékesben egy-egy szórakozóhelye, így adta magát, hogy az estét egyikük kocsmájában, a beülős-dumálós Žluta pumpa nevű helyen kezdjük. A név sárga kutat jelent, méghozzá azt az ódon pumpálós fajtát, ami vasból van, és néhány még van belőle Prága szerte. A kolléganőmtől megtudtuk, hogy egyszer a hatóság elszállította a kutat a kocsma elől, mondván, hogy régi, és nem jó semmire. Néhány hónapra rá az önkormányzati választások keretében egy szavazatvadász képviselő a környéket járva betért a kocsmába, és megkérdezte, mit tehetne értük. Kocsmáros kolléganőm azonnal rávágta, hogy szeretnék visszakapni a kutat. És lőn csoda, két hét múlva a kút visszatért, ráadásul stabilan lebetonozták, hogy az érdeklődő fémtolvajok ne vihessék el. A helyen a búzasör (is) nagyszerű, ami mellé a bulimon hatalmas zöldségtálakat hoztak tunkolós szószokkal. Mindenesetre ez volt az első egészséges tál étel, amit Prágában láttam. (A Zluta Pumpába azóta többször visszatértünk, és vigyázni kell velük, mert az is előfordult, hogy éjfél körül egy akkora csülköt szolgáltak fel, mint a fejem.)

 A bulimon aztán sok egyéb mellett addig-addig beszélgettünk az éjszakai életről meg a budapesti romkocsma kultúráról, hogy a kollégák úgy döntöttek, átvisznek minket a másik ügynökségi munkatárs kocsmájába is, mert az alapján, amit a hazai kocsmakultuszról meséltem és mutattam, valószínűleg bejönne. Nos, nem tévedtek. A hely Druhe patro, azaz Második emelet névre hallgat. Igen, kitaláltátok, egy ház második emeletén található, és olyan, mint otthon: ha nem tudod, hogy be kell menni a kapualjba, majd fölbaktatni a régi lépcsőházban a másodikra, akkor nem sok minden utal arra, hogy bent egy tágas klub működik.

Valamikor nyilván itt is egy család lakhatott, bár otthonnak nem lehetett mindennapi, mert a belmagasságot úgy 6 méterre saccoltuk. A hely olyan, mintha valakinek a nappalijába csöppennél, a bárpulttól, a színpadtól és a diszkógömböktől eltekintve. Nem az otthoni lomtalanítós enteriőr jellemzi, inkább egyfajta cool elegancia. Természetesen ide is többször visszatértünk azóta. Egyik alkalommal például egy magyar zenekar, a Cimbaliband koncertjébe futottunk bele, ami igazán szuper volt, és nem csak a honvágy miatt. Ha otthon elcsípitek egy koncertjüket, feltétlenül hallgassátok meg őket, amolyan magyar és balkáni világzenét játszanak elég virtuóz módon. Amikor a cimbalmos bekötött szemmel játszott, a csehek is és mi is sikítoztunk a sörünk felett. Folyt köv.